190601-Iskola

Ma reggel mikor bementem az iskolába, kiderült, hogy beteg a
tanárunk, Ms Jones. Ebben az iskolában ilyenkor nem helyettesítő tanár
érkezik az osztályba, hanem a tanulókat szétosztják több másik
osztályba. Én és Roxy (az egyik barátom) Stephanie-hoz (a
másodunokatestvéremhez) kerültünk, aki az első osztályosokat tanítja.
Az első három órában én a Literacy Planet nevű tanulást segítő
programban dolgoztam. Ezután rajzórára mentünk. Mi ketten egy
épületet rajzoltunk, míg az elsősök papíroroszlánt hajtogattak. A rajz
befejezési után sportolni indultunk, de már csak a végére értünk oda.
Hosszú szünetben fociztunk. Ezután visszamentünk a terembe,
megnéztünk egy filmet. A filmben állatok emberi ételeket kóstoltak meg
és ezek megszerzése során különböző kalandokba keveredtek. Ezután
elmentünk az iskola által rendezett könyvvásárra. Én vettem egy állatos
könyvet.
Miután visszamentünk a terembe, kaptam ajándékba az osztálytól még
egy könyvet. Apa biciklivel jött értem, pedig jöhetett volna kocsival mert
éppen kezdett esni. Otthon kimentünk kicsit a teraszra pakolni, bár a
dzsungelt már jórészt megszüntettük, még nagyon sok lom hever itt
rendezetlenül. Este megnéztük a Magyarország – Wales EB selejtező
meccset – felvételről.

190620-Középiskolai látogatás

Kora délután kiderült, hogy részt veszünk egy programon, amelynek
célja egy középiskola meglátogatása. A résztvevőket négy részre
osztották. Mi elsőként egy olyan osztályt látogattunk meg, akik az ókori
Egyiptomhoz kapcsolódó kiállítást készítettek. A második osztályban
vegyesen készítettek tárgyakat. A harmadik osztályban egy lány egy
falra szerelhető golyópályát épített, ami nekem nagyon tetszett. Ami
engem megdöbbentett, hogy az iskolában csak Apple számítógépeket
használnak. A negyedik osztályban sajnos nem találtunk semmi
érdekeset. Az ötödik osztályban voltak a legkreatívabbak, ők már
komolyabban dolgoztak, például vasat is olvasztottak és hajlítottak.
Nekem legjobban egy olyan szerkezet tetszett, amibe bele lehetett tenni
egy kulacsot és ha meghúztad a ráerősített zsinórt, töltött neked a
kulacsban található üdítőből. A hatodik osztályban teljes volt a káosz.
Az egyik csaj egy saját készítésű ágyúval pillecukrokat lőtt ki a
levegőbe, amiket mindenki meg akart szerezni. Egy másik lány olyan
szerkezetet épített, hogy ha megpörgette valaki a dobozt, egy marék
M&M hullott a kezébe.
Iskola utánra terveztünk egy BBQ-t apával, de végül a hideg időjárás
miatt lefújtuk. Ehelyett viszont kimentünk kocsival Wodonga egyik külső
részéhez, ahol Hege elmondása szerint mindig lehet kengurukat látni.
Igaza volt, tényleg sok kengurut láttunk, némelyiket 3-4 méterre is meg
tudtam közelíteni, de ennél közelebb nem engedtek. Legalább fél órát
sétáltunk közöttük, nagy élmény volt!

190621-Komposztálás

Ma délután átmentünk Dénesékhez, mert korábban megígértük, hogy
segítünk a komposzt átszitálásában. Ehhez Dénes szerkesztett egy
forgatható és a talicskára illeszthető kockát, aminek négy oldala
dróthálóból van. Ebbe kell belelapátolni a már legalább egy éve álló
komposztot és ami átmegy a dróthálón az megy trágyának/virágföldnek,
ami pedig fennakad, az megy vissza a komposztba. Úgy vettük észre,
hogy a vastagabb faágakon kívül csak az avokádó magja és a
kókuszdió héja az ami nagyon nehezen komposztálódik.
Ezután Dénes megmutatta apának, hogy kell hegeszteni, de nekem nem
engedte meg. Közben én tüzet raktam a BBQ-ba, Dagny hozott ki
hagymát, paprikát, virslit és kenyeret és megsütöttük az uzsonnát.
Mivel lassan kezdett lemenni a nap és gyorsan hűlt a levegő, ezért jól
esett a tűz mellett álldogálni.

190622-Huon Hill

Ma reggel is meglehetősen sokáig aludtunk – legalábbis én. A késői
reggeli után felkerekedtünk és elindultunk egy kis hegymászásra. A
célpont a Wodonga szélén álló, 432m magas Huon Hill volt. Kocsival
mentünk a túraösvény kezdetéig. Ahogy elindultunk felfelé, rögtön
népes kengurucsapatot fedeztünk fel. Ezek azonban félénkebbek voltak
mint a múltkoriak és nem engedtek minket 10-15 méternél közelebb
magukhoz. Ahogy egyre feljebb haladtunk, egyre jobban kitárult
Wodonga panorámája. Körülbelül 40 perc alatt értünk fel a hegy
tetejére ahonnan szép kilátás nyílt minden irányban. Itt fedeztük fel,
hogy apának menet közben valahol kieshetett a zsebéből a telefonja.
Visszafelé ezért folyamatosan figyeltük az utat, hogy észrevegyük.
Végül én találtam meg, az út közepén hevert. Lefelé jövet is
találkoztunk a kengurucsapattal, egy kicsit ezúttal megijesztettem őket
és elég gyorsan elugráltak.
A kirándulás után hazamentünk és megebédeltünk. Délután kimentünk
egy focimeccsre, ahol Karina barátja, Sean is játszott. Ő volt az egyik
középső védő. A csapatuk az első félidő közepéig kétgólos hátrányba
került, de aztán még mindig az első félidőben öt perc alatt
kiegyenlítettek. Szünetben találkoztunk Hegevel és Karinával és apa
beszélgetett velük egy kicsit. A második félidőben már nem esett gól.